Ukrajna orosz megtámadása évtizedek óta nem látott szintre emelte egy atomkatasztrófa kockázatát is. Ukrajnában ugyanis négy atomerőmű működött az invázió kezdetén, más veszélyes üzemek mellett, mint például a lezárt csernobili létesítmény vagy nukleáris hulladéktárolók. Ezek sorsát vesszük végig ebben a cikkben az invázió kezdetétől.
A Nova Kahovka-i gát orosz felrobbantása nem csak az évszázad eddigi egyik legnagyobb környezeti tragédiáját hozta magával, hanem egy ukrajnai nukleáris katasztrófa komoly kockázatát is.
A helyzet súlyát jelezte, hogy a Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) vezetője személyesen kelt át az aktív frontvonalon, hogy információkat szerezzen orosz ellenőrzés alatt lévő zaporizzsjai atomerőmű állapotáról.
A lehetséges veszélyeket nehéz lenne túlhangsúlyozni, egy esetleges atomkatasztrófa több tízezer négyzetkilométernyi területen mérgezhetné meg az élőlényeket, a közvetett károkról nem is beszélve. A folyamatosan változó helyzet miatt érdemes áttekinteni, hogy az inváziós kísérlet óta mi történt eddig az ukrajnai nukleáris létesítményekkel.
Négy nagy atomerőmű plusz Csernobil
Az invázió kezdetekor Ukrajnában 15 szovjet VVER típusú nyomottvizes reaktor működött négy erőműben. A nyomott víz itt leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nagy nyomáson keringgettetett közönséges vizet használnak többek közt hűtésre és a reaktorokban végbemenő láncreakció szabályozására.
A nagy nyomás itt azért szükséges, hogy a víz több száz Celsius fokon se alakuljon vízgőzzé. A víz itt zárt rendszerben kering, miután érintkezik reaktor aktív részével és így radioaktív elemek lehetnek benne.
A 2011-es fukusimai atomkatasztrófa kezdetén, amikor túlhevült az első reaktor, ilyen jellegű vizet (vízgőzt) engedtek a szabadba. Ami miatt akkor 20 km-es körzetben több mint százezer embert kellett első körben evakuálni.
A reaktorok emellett egy külön rendszerben kisebb nyomáson tartott vizet használnak az áramfejlesztéshez is, azaz turbinákat hajt meg a vízgőz. A paksi atomerőmű is ilyen megoldással működik, itt részletesebben is olvashat róla.
Bár az atomerőművek áramot termelnek, maguknak is szükségük van áramra, főképp a biztonsági rendszereik fenntartásához. Ezért a paksihoz hasonlóan az ukrajnai reaktorok mellé is építettek biztonsági vezetékeket illetve dízelgenerátorokat, hogy rövidebb áramkimaradások esetén se omoljanak össze ezek a rendszerek. Az erőművek és hulladékaik biztonságos kezeléséhez mindezek mellett a szakképzett személyzet is elengedhetetlen.
Az orosz invázió kezdetekor minden ukrajnai nukleáris létesítmény ukrán ellenőrzés alatt volt, de nem sikerült mindegyiket megvédeniük. Három létesítmény messzebb volt a frontvonalaktól, de a csernobili létesítményt és a működő zaporizzsjai atomerővet is bombázta és el is foglalta az orosz hadsereg.
A az ENSZ alá tartozó NAÜ hiába állt elő az invázió kezdetén egy hét pontos alapvető javaslatcsomaggal a felek számára, ezeket az orosz fél nem tartotta be.
Zaporizzsjai erőmű
A Zaporizzsjai szovjet építésű erőmű egész Európa legnagyobb atomerőműve. Tavaly március elején az előre nyomuló orosz csapatok megtámadták, a könnyebb fegyverzetű erőművi őrséget egyebek mellett tankokkal is lőtték, egy oktatási épület már akkor le is égett.
A létesítményt el is foglalták, a megmaradt személyzetnek utána orosz felügyelet alatt kellett folytatnia a munkát. A tevékenység szakmai felügyelete azonban végig az ukrán atomhivatalnál, az Energoatomnál maradt.
Az üzem háború előtti több mint tízezer fős személyzetéből a nagy többség elmenekült a megszállás elől. A maradó alkalmazottak közül közül több százat börtönbe zártak a támadók, a kiszabadultak beszámolói szerint sokakat megkínoztak vagy meg is öltek a támadók.
Ihor Muraszov, az erőmű addigi vezetője rendszeres verésekről, brutális kínzásokról és éheztetésről számolt be a Wall Street Journal-nek, miután kiszabadult az orosz börtönből.
„Néhány embert annyira megvertek, hogy a lelkük megtört”
- mondta a lapnak erőművi kollégája, a csaknem két hónapnyi fogság után kiszabadult Vladimir Zsajvoronok. A férfi egyéb sérülései mellett hiányzott kezéről az egyik köröm, állítása szerint orosz kihallgatói tépték le.
Bára dolgozók nagyobb része elmenekült, a maradék 1-3 ezer fő viszont egyáltalán nem hagyhatta el az erőművet az orosz megszállás után. Az atomerőmű megszállás alatti működéséről itt olvashat bővebben.
„Azt végképp nem értem, hogy Oroszország hogyan akar a jövőben bármely országban atomerőművi projekteket megvalósítani, ha jelenleg alapvető nemzetközi egyezményeket nem tart tiszteletben? Mi a mesterterv, hogyan gondolják, hogy bármely ország lakossága el fog majd a jövőben fogadni egy orosz építésű atomerőmű projektet?”
- írta még tavaly márciusban Aszódi Attila, paksi bővítésért felelős korábbi államtitkár.
Az erőműhöz vezető villamosvezetékeket többször is találat érte, miután az orosz fél az ukrán energiahálózatot is bombázta. Ezeket eddig javarészt sikerült megjavítani.
A frontvonal közelében fekvő erőmű épületeit is több találat érte, de ezek sem okoztak eddig helyrehozhatatlan károkat. Nehézséget jelentett, hogy nyugati megfigyelések szerint az orosz hadsereg pajzsként használta az erőművet, a közelébe helyezett egy egész katonai bázist.
Tavaly augusztusban Guterres ENSZ-főtitkár, Zelenszkij ukrán elnök és Erdogan török elnök közösen kérték, hogy az erőművet minősítsék demilitarizált zónának, de ezt az orosz fél visszautasította. Necsajev orosz külügyi úgy reagált, hogy a felvetés számukra elfogadhatatlan, illetve csak „még sebezhetőbbé” tenné az erőművet, ha nem mehetnének a közelébe egyik fél katonái sem.
Az atomerőmű tavaly ősz óta le van állítva, nem üzemelve az azóta eltelt hónapok során jelentősen csökkent a hűtéséhez szükséges vízigénye. A Nova Kahovka-i idén júniusi felrobbantása után a viszont lecsökkent a Dnyeper vízszintje, ami a gáttól mintegy 120 km-re észak-keletre fekvő erőműre is hatással volt.
A leállítás mellett szintén kedvező a nukleáris biztonság szempontjából, hogy az erőműnek volt egy komolyabb, a Dnyeperből leválasztott saját medencéje is a folyamatos hűtéshez. Utóbbi sértetlenül önmagában is elég lehet néhány hónapnyi hűtéshez , ha a körülmények nem romlanak tovább.
„A helyzet súlyos, szoros és folyamatos ellenőrzésünket igényli. De egyelőre ellenőrzés alatt tartjuk”
– mondta az erőműről június 16-i helyszíni látogatása után Rafael Grossi NAÜ-elnök.
Külön probléma, hogy a felrobbantott kahovkai vízerőmű volt a zaporizzsjai atomerőmű egyik közeli, felmerülő áramforrása is. Aszódi Attila szerint könnyen lehet, hogy az atomerőmű ebben a helyzetben még évekig nem lesz újra üzembe vehető.
Csernobil
Csernobil a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának helyszíne volt 1986-ban. Itt régóta nincs működő reaktor, ezért hasonló mértékű katasztrófa kockázata nem állt fenn.
De itt is szükség van áramra a biztonsági infrastruktúra működtetéséhez, beleértve a kiégett nukleáris fűtőelemek tárolójának hűtőrendszerét is.
„Nem volt kiút” – Végtelen műszak Csernobil orosz megszállása alatt
Az orosz csapatok még 2022 február 24-én, az Ukrajna ellen indított invázió kezdetén foglalták el Csernobilt és környező biztonsági övezetet. Kicsit több mint egy hónapig volt orosz kézen a terület, ezalatt szintén bezárták az itteni szakembereket az erőmű területére.
Az orosz katonák olyannyira háborús helyszínnek érezték a betonnal lezárt erőmű környékét, hogy elkezdték beásni magukat a területen. A helyiek szerint ők figyelmeztették a megszállókat, hogy az övezet legsúlyosabban szennyezet részén ásnak lövészárkokat, de nem hallgatak rájuk. Beszámolóik szerint utána több katonán sugárfertőzés jelei látszódtak.
Március végi kivonulásukkor a lezárt erőmű ellenőrzésére szolgáló eszközöket jelentősen megrongálták. Emellett több mint 170 ukrán állampolgárt magukkal hurcoltak, erőművi dolgozók mellett a korábbi őrséget is beleértve.
Ukrajna másik három működő atomerőve, a rivnei, a dél-ukrajnai és a Hmelnickij atomerőmvek távolabb voltak a frontvonalaktól, és egy pillanatra sem került orosz kézre.
Ezek az üzemek jellemzően az ukrán energiahálózat elleni rakétatámadásoktól szenvedtek leginkább, az áramellátás akadozásával kellett megküzdeniük. A NAÜ végig ellenőrizni tudta a létesítményeket.
Nem járt ilyen jól viszont a harkivi fizikai kutatóintézet kísérleti reaktora, az oroszok ugyanis tavaly tavasszal felrobbantották az épületet, megsemmisült a reaktor is.
Azonban ez speciálisabb, kutatási célokra és orvosi izotópok előállítására szolgáló létesítmény volt, ami önállóan nem is képes láncreakciót fenntartani. A helyszínen emellett alig volt radioaktív anyag. Akkor és később sem észleltek megemelkedett sugárzást a környéken.
